A rászoruló rokonok tartására elsősorban a leszármazók kötelesek, azonban ez nem minden esetben van így. Jelen cikkünkben arról találnak részletes tájékoztatást, hogy ki jogosult szülőtartást igényelni és adott esetben mikor mentesülhet a leszármazó a rászoruló szülő tartása alól.

Elsőkörben azt szükséges tisztáznunk, hogy szülőtartás nem egy olyan magától értetődően fizetendő összeg, mint a gyermektartás. A gyermek esetén ugyanis a törvény vélelmezi, hogy nincs önálló keresete, tehát amíg nagykorú nem lesz a szülőnek kötelessége támogatni. Ez idős korban azonban nem így van, tehát a szülőtartás fizetése egy olyan követelés a szülő részéről, amelyet külön érvényesíteni kell a gyermekkel szemben és a rászorultságot igazolni szükséges.

Ki jogosult a szülőtartásra?

Rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, és akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa nincs.

Fontos tehát, hogy a családi viszonyokon belül nem a leszármazó az elsődlegesen tartásra kötelezett fél, hanem a szülő házastára, élettársa, akinek elsőre eleget kell tennie a tartási kötelezettségének. Amennyiben ilyen személy nincs, vagy nem tudja eltartani a szülőt, a szülő tartásáról a gyermekének kell gondolkodnia.

Amennyiben valamely szülőről a nagykorú gyermeke nem tud gondoskodni, de távolabbi leszármazói igen, akkor ez a feladat továbbháramlik a távolabbi leszármazottakra. Így beszélhetünk esetlegesen nagyszülői vagy akár dédszülői tartásról is.

A mostohagyermek a tartásra szoruló mostohaszülőjét akkor köteles eltartani, ha a mostohaszülő az ő eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott. Ugyanezzel a feltételekkel köteles eltartani a nevelt gyermek azt a személyt, aki róla saját háztartásában hosszabb időn át ellenszolgáltatás nélkül gondoskodott, és nem vér szerinti-, örökbefogadó- vagy mostohaszülője. Az örökbefogadó szülőre a vérszerinti szülőkre vonatkozó szabályok érvényesek.

Mentesülések

A jogszabály meghatároz olyan körülményeket, amelyek fennállása esetén a gyermek akkor sem köteles a tartást fizetni a szülő részére, amennyiben a szülő erre rászorulna.

Az egyik ilyen eset az érdemtelenség. Jogszabály alapján az a szülő érdemtelen a tartásra, aki a tartásra kötelezettel vagy a vele együtt élő hozzátartozójával szemben súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől - figyelemmel a jogosult és a kötelezett kapcsolatának jellegére és a kötelezett magatartására is - nem várható el.

Itt olyan esetekre kell gondolnunk, amikor a szülő a gyermeket korábban bántalmazta, igazolható módon elhanyagolta vagy saját maga tehet arról, hogy az életkörülményei miatt tartásra szorul.

Másik eset, ha a szülő a tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének nem tett eleget, vagy ha eleget tett, de a gyermek a vele szemben tanúsított kirívóan súlyos magatartás esetén a szülő érdemtelenségére hivatkozik. Így például az a szülő, aki kiskorában elhagyja a gyermekét és gyermektartást nem fizet utána, az rászorultsága esetén sem kérheti ezt a gyermekétől.

Az érdemtelenség nem kizárólag azzal a személlyel szemben áll fenn, akivel szemben a szülő az érdemtelenséget megalapozó magatartást tanúsította, hanem annak leszármazottaival szemben is. Ha tehát valakit a gyermeke azért nem köteles eltartani, mert érdemtelen rá, akkor ez a szülő a tartási kötelezettséget nem követelheti az unokájától.

A tartás tekintetében fontos megjegyeznünk a sorrendiséget. A szülőtartás abban különbözik leginkább a gyermektartástól, hogy a tartásra kötelezett nem köteles eltartani a szülőt, amennyiben ezáltal a saját szükséges tartásáról nem tudna gondoskodni, sőt akkor sem, ha a szülőtartás megfizetése miatt a gyermeke tartása kerülne veszélybe. Ugyanez vonatkozik a házastársakra is. A kötelezettnek tehát csak akkor kötelessége eltartani a szülőt, ha ez a saját, a rászoruló gyermeke, illetve a tartásra szoruló házastársa/élettársa megélhetését nem veszélyezteti.

Mennyi a tartás összege és ki köteles megfizetni?

Ha a szülőnek több leszármazója is van, a testvérek között, a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg. Ha a tartásra köteles személy a tartás alól mentesül, a rá eső tartás a vele egy sorban álló kötelezettekre, ilyen személyek hiányában a sorban utánuk következő kötelezettekre hárul. Ha tehát az egyik testvér nincs abban a helyzetben, hogy a szülője tartásáról gondoskodjon, akkor a többi testvér között oszlik meg a tartás (szükség esetben pedig a további leszármazók között)

A tartás mértékére és módjára vonatkozóan elsősorban a szülő és a tartásra kötelezett közötti megállapodás az irányadó. Megállapodás hiányában a jogosult a tartás bírósági meghatározását kérheti.

A bíróság a tartás mértékét a jogosult indokolt szükségletei és a kötelezett teljesítőképessége alapján határozza meg. A jogosult indokolt szükségletei körében megélhetésének indokolt költségeit kell figyelembe venni. Az idős kora, betegsége, fogyatékossága vagy más ok miatt gondozásra szoruló szülő tartásának kötelezettsége a gondozásának és ápolásának költségeire, továbbá az azokkal kapcsolatos más szükséges szolgáltatásokra is kiterjed. A tartás összegének meghatározása során azt is figyelembe kell venni, hogy ha valamelyik leszármazó személyesen gondozza a tartásra szoruló személyt, tehát a tartás összegének egy része, akár természetben is teljesíthető.

Amennyiben a leszármazó a tartást egyedül nem képes megfizetni, akkor meg kell állapítani, hogy mennyi az a tartás, amelyet a tartásra köteles fél fizetni tud, az ezt követően fennmaradó tartás többi részét, pedig a távolabbi leszármazóknak kell megfizetnie. A tartásra kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme felét nem haladhatja meg.

A megállapított tartás összege, annak külön módosítása nélkül inflációkövető.

A tartást elsősorban pénzben kell megfizetni, de bármelyik fél kérelmére a bíróság a tartás szolgáltatásának más módját is elrendelheti, ha az a felek körülményeire tekintettel indokolt, és az ellen a másik fél nem tiltakozik.

A tartásdíjat időszakonként előre kell fizetni.

A tartást a bíróság legtöbb esetben határozatlan időre rendeli el. Ha azonban a szülő életkörülményeiben olyan változás következik be, amely a tartás folyósítását okafogyottá teszi, lehet kérni a tartás folyósításának megszüntetését. A kérelmet a szülő és a tartásra kötelezett is előterjesztheti. Ha viszont a szülő életkörülményei negatív irányba változnak és esetleg magasabb összegű tartásra szorulna, akkor a bíróság a tartás összegének emeléséről is dönthet.

Az esetek nagy többségében a szülőtartás nem egy bírósági határozattal kikényszerített fizetési kötelezettség, hanem a leszármazók általában külső kényszer nélkül segítik az rászoruló idős rokonokat. Amennyiben a családi viszonyok ezt mégsem teszik lehetővé, javasoljuk a peren kívüli megállapodás megkötését a szülőtartás tekintetében és csak legvégső esetben a peres úton történő igényérvényesítést.